December 21-én beköszöntött a világ vége. Vége lett egy korszaknak és azt követte egy új. Így értelmezzük? Kinek, mi jelenti a változást. Miben változott az életünk? A változást mi magunk idézzük elő azzal, hogy teszünk magunkért és azokért, akik fontosak nekünk. Jobbá tesszük az életünket azzal, amivel épp tudjuk. Mindannyian hozzáteszünk valamit a nagy egészhez, ami által változást generálunk. Hogy világ vége vagy sem, egy új korszakban vagyunk-e vagy még mindig ugyanabban az állapotban tengődünk, azt mindenki maga érzi. Bízzuk rá magunkat a sorsra? Majd az idő megoldja, majd megoldódik. Hát persze, de csak akkor, ha teszünk is érte. Nem feltétlenül fizikálisan, mentálisan is tehetünk érte, tudjuk, hogy mit akarunk. A-ból B-be hogy jutok el? Ez az, ami a sorsra hagyható. Az viszont nem hagyható a sorsra, hogy én B-be szeretnék eljutni és nem K-ba. Lehetünk a Halak havában, a Kígyó évében, 2013-ban, az új világ kezdetén, a változás mi magunk vagyunk. Akinek erősebb az akarata és hisz is benne, ő a legerősebb láncszem, hozzácsatlakozva más ilyen láncszemekhez, akik elindítják a változást. Akik pedig nem hisznek, ők az “elszenvedők”, akik jelen vannak a változásban, de ők nem változtathatnak, mert nem tudnak, kevés hozzá az erejük. Ezt az erőt lehet erősíteni, akarattal, hittel, önbecsüléssel, kitartással és türelemmel. Nyugodtan, higgadtan és fegyelmezetten. Változtatni az tud, akiben ott van a cél, az irány, tudja hová tart és tudja a miérteket is. Éberlét szükséges mindehhez. Enélkül sodródunk céltalanul és majd valahol partot érünk. Nem mindegy, hová jutunk, mert lehet, hogy az eredménnyel nem leszünk elégedettek. A világ vége rajtunk áll, mikor következik be, bekövetkezett-e már, meddig időzünk egyik világban és mikor térünk át a másikba. Mint ahogy az is, hogy ez az új jobb lesz-e, mint a régi.
Hogyan értelmezzük a világ végét?
2013 február 19. | Szerző: Victoria
December 21-én beköszöntött a világ vége. Vége lett egy korszaknak és azt követte egy új. Így értelmezzük? Kinek, mi jelenti a változást. Miben változott az életünk? A változást mi magunk idézzük elő azzal, hogy teszünk magunkért és azokért, akik fontosak nekünk. Jobbá tesszük az életünket azzal, amivel épp tudjuk. Mindannyian hozzáteszünk valamit a nagy egészhez, ami által változást generálunk. Hogy világ vége vagy sem, egy új korszakban vagyunk-e vagy még mindig ugyanabban az állapotban tengődünk, azt mindenki maga érzi. Bízzuk rá magunkat a sorsra? Majd az idő megoldja, majd megoldódik. Hát persze, de csak akkor, ha teszünk is érte. Nem feltétlenül fizikálisan, mentálisan is tehetünk érte, tudjuk, hogy mit akarunk. A-ból B-be hogy jutok el? Ez az, ami a sorsra hagyható. Az viszont nem hagyható a sorsra, hogy én B-be szeretnék eljutni és nem K-ba. Lehetünk a Halak havában, a Kígyó évében, 2013-ban, az új világ kezdetén, a változás mi magunk vagyunk. Akinek erősebb az akarata és hisz is benne, ő a legerősebb láncszem, hozzácsatlakozva más ilyen láncszemekhez, akik elindítják a változást. Akik pedig nem hisznek, ők az “elszenvedők”, akik jelen vannak a változásban, de ők nem változtathatnak, mert nem tudnak, kevés hozzá az erejük. Ezt az erőt lehet erősíteni, akarattal, hittel, önbecsüléssel, kitartással és türelemmel. Nyugodtan, higgadtan és fegyelmezetten. Változtatni az tud, akiben ott van a cél, az irány, tudja hová tart és tudja a miérteket is. Éberlét szükséges mindehhez. Enélkül sodródunk céltalanul és majd valahol partot érünk. Nem mindegy, hová jutunk, mert lehet, hogy az eredménnyel nem leszünk elégedettek. A világ vége rajtunk áll, mikor következik be, bekövetkezett-e már, meddig időzünk egyik világban és mikor térünk át a másikba. Mint ahogy az is, hogy ez az új jobb lesz-e, mint a régi.
Oldal ajánlása emailben
X