Tél után tavasz

2013 március 5. | Szerző: Victoria |

Tavaszi napsütés, lágy szellő, vidám madárcsicsergés és tengerkék ég. A tavasz magával hozza az életerőt, a biztatást, a reményt. A zord, morózus időjárásból való átmenet a kivirágzó tavaszba nem csak egy egyszerű természeti változás. Mint ahogy a környezet megújul, úgy újul meg az ember is. Mintha a téli álomból hirtelen felébredne, kinyitná a szemét és megpillantaná a Nap éltető sugarát. Minden, ami eddig volt, véget ért, nincs többé, az idő lejárt, amit eddig át kellett vészelni, most meghozza gyümölcsét. Kinek hogyan telt ez az időszak. Volt, aki átaludta szépen, és mint a mesében, álmodott. Megálmodta magának mindazt, amire vágyott. Okosan, hiszen tudta, hogy amikor felébred, a tettek következnek, itt az idő, hogy az álma valóra váljon. Szép álmokat dédelgetett, és most tudja jól, a természettel együtt ő is felébredt, a visszavonulás ideje lejárt. Másrészről ott van az az álmodó, aki zaklatottan aludta végig ezt a nehéz, viszontagságos időszakot. Rémálmok gyötörték, félt, aggódott, mi lesz, hogyan lesz, véget ér egyáltalán a tél? Hogy kérdezhetett ilyet? A tél mindig véget ér egyszer. Van, hogy hamarabb, de van, hogy elhúzódik. Pont azért, mert ő maga késleltette szorongással, félelemmel, ahelyett, hogy nyugodtan pihente volna át a zord tél kimerítő időszakát. A tavasz itt van, kézzel fogható, szemmel látható, minden érzékszervvel érezhető. Érezd belül is a tavaszt és kivirágzik lényed is.