Hogyan értelmezzük a világ végét?
2013 február 19. | Szerző: Victoria
December 21-én beköszöntött a világ vége. Vége lett egy korszaknak és azt követte egy új. Így értelmezzük? Kinek, mi jelenti a változást. Miben változott az életünk? A változást mi magunk idézzük elő azzal, hogy teszünk magunkért és azokért, akik fontosak nekünk. Jobbá tesszük az életünket azzal, amivel épp tudjuk. Mindannyian hozzáteszünk valamit a nagy egészhez, ami által változást generálunk. Hogy világ vége vagy sem, egy új korszakban vagyunk-e vagy még mindig ugyanabban az állapotban tengődünk, azt mindenki maga érzi. Bízzuk rá magunkat a sorsra? Majd az idő megoldja, majd megoldódik. Hát persze, de csak akkor, ha teszünk is érte. Nem feltétlenül fizikálisan, mentálisan is tehetünk érte, tudjuk, hogy mit akarunk. A-ból B-be hogy jutok el? Ez az, ami a sorsra hagyható. Az viszont nem hagyható a sorsra, hogy én B-be szeretnék eljutni és nem K-ba. Lehetünk a Halak havában, a Kígyó évében, 2013-ban, az új világ kezdetén, a változás mi magunk vagyunk. Akinek erősebb az akarata és hisz is benne, ő a legerősebb láncszem, hozzácsatlakozva más ilyen láncszemekhez, akik elindítják a változást. Akik pedig nem hisznek, ők az “elszenvedők”, akik jelen vannak a változásban, de ők nem változtathatnak, mert nem tudnak, kevés hozzá az erejük. Ezt az erőt lehet erősíteni, akarattal, hittel, önbecsüléssel, kitartással és türelemmel. Nyugodtan, higgadtan és fegyelmezetten. Változtatni az tud, akiben ott van a cél, az irány, tudja hová tart és tudja a miérteket is. Éberlét szükséges mindehhez. Enélkül sodródunk céltalanul és majd valahol partot érünk. Nem mindegy, hová jutunk, mert lehet, hogy az eredménnyel nem leszünk elégedettek. A világ vége rajtunk áll, mikor következik be, bekövetkezett-e már, meddig időzünk egyik világban és mikor térünk át a másikba. Mint ahogy az is, hogy ez az új jobb lesz-e, mint a régi.
Figyelmeztetés
2013 február 18. | Szerző: Victoria
Hogy mi mindenre figyelmeztetnek minket a magasabb rendű világból? Ahol mindent látnak és hallanak, és ahol mindenki meghallgattatik, nincs kivétel. Nem tudsz olyat tenni, amit ne látnának vagy hallanának, nem menekülhetsz. Beszélsz valamiről, aztán észreveszed, hogy a következő pillanatban már valósággá is válik. Beigazolódott, és igen, figyelmeztetnek. Terelgetnek, a helyes útra, még akkor is, ha akkor épp nem segítségnek véled. Azt viszont rád bízzák, hogy hogyan döntesz. Figyelsz és éber vagy, veszed a jeleket, vagy figyelmen kïvül hagyod, de akkor számolj a következményekkel. Jobb nyitott szemmel és füllel járni, mert abban a szerencsés (vagy épp szerencsétlen) helyzetben vagyunk, hogy figyelnek ránk. Úgy érzed, hogy ez nem így van, hiszen kérdeztél, de nem felel senki, figyelsz, de nem veszel észre semmit. Akkor maradj csendben, ülj le, szabadulj meg a görcsös ragaszkodástól, követelőzéstől, a gyors és azonnali megoldásoktól. Letisztult állapotban megkapod a választ. A gyors reagálás csak akkor következik be, ha nem görcsölsz és boldog vagy úgy ahogy vagy, ott, ahol vagy, a jelenben. A szabályokat be kell tartani, másképp nem lehet boldogan élni. Hogy miért nem? Próbáld ki.
Telhetetlenség? Lehetetlen nincs, tehetetlen van?
2013 február 3. | Szerző: Victoria
Lehet rosszul csinálni dolgokat, de nem tudni, az ember mikor és mit csinál jól vagy rosszul. Mikor jön el a megfelelő pillanat bármihez is, meg tudod-e valósítani, hogyan valósítsd meg.. Ezek talán olyan kérdések, amikre most még nem tudjuk a választ, és lehet, hogy nem is kapjuk meg, csak akkor, ha már késő és majd legközelebb tanulsz belőle. De mégis, mikor érzed úgy, hogy most tutira ez a helyes és bölcs döntés, a te utad? Ha boldog vagy, és örülsz a tehetetlenségednek? A kettő együtt nem lehetséges. Valamiért tehetetlenné tesznek, azért, hogy tanulj valamit, tanuld meg, éld át, és dönts okosan, miután átélted. Mert, ha nem éled meg, soha nem szabadulsz meg a tehetetlenségtől, és ha megszabadultál, nincs előtted lehetetlen. A helyes út mindig ott van előtted, nyitva az ajtó, de tudnod kell, hogyan menj át rajta. Hogyan? Tanuld meg.
Irány az óceán, de mivel?
2013 február 26. | Szerző: Victoria
Az élet egy óceán… de még milyen óceán! Van, hogy hullámzik, olyan mértékben, hogy azt hiszed, belefulladsz. És van, hogy csak van, a felszíne sima, sehol egy hullám, te pedig ott vagy ebben a semmiben, nem látod merre indulj, mert körülötted csak a végtelen víz, még egy part sem töri meg a víz tükrét, amiből tudnád merre ússz. Igen, ilyen ez az óceán, nem tudnád melyik arca tetszik jobban. Egyik sem, talán nem. De mégis a tiéd, te hajóztál rá, mert önszántadból merészkedtél oda. A kérdés, hogyan indulj neki a végtelennek és merre? Mindenhol csak víz van, mit kövess, hogy kijuss innen? Hogyan juss ki az óceán közepéből? Nem tudod? Nézz rá az iránytűdre, tájold be magad, mihez képest, hol vagy. Az iránytű megmutatja neked a helyzetedet, azt viszont csak te tudhatod, merre akarsz elindulni. Iránytű nélkül ezért veszélyes útnak indulni, mert különben azt sem tudod hol vagy, semmit nem tudsz. Ha iránytű nélkül vágsz neki a végtelennek, akkor veszélyben vagy, mert lehet, hogy rossz irányba kezdesz el úszni, de lehet, hogy mégis szerencséd lesz, nem tudhatod, rábízod magad az óceánra és az időjárási viszonyokra. De mégis könnyebb úgy, ha ott van nálad valami, ami segít tájékozódni. Ez pedig a te, saját akaratod, a te iránytűd, ami betájol és dönt, hogy mit szeretne, használd hát!
Oldal ajánlása emailben
X