Egy fárasztó angyali nap

2013 január 31. | Szerző: Victoria |

Milyen érzés az, amikor az ember hullafáradtan hazaér, semmire sincs ideje, mindennel kapkod, hogy rendben legyenek a dolgai, ellátja a háztartást, segít, amiben tud és este, amikor álomra hajtja a fejét arra gondol: a mai napom bár rendkívül fárasztó volt, megérte az erőfeszítéseket, mert a társadalom hasznára voltam és én is hozzájárultam a családi kasszához. Általam szebb és jobb lesz a jövőnk, mert ebből a pénzből tudunk venni több és szebb háztartási cikket, tudunk venni a családtagjainknak is ajándékot, meghálálva a kedvességüket és szeretetüket, el tudunk menni kikapcsolódni, megjavíttathatjuk vagy lecserélhetjük az autót stb. Ez nagyon jó érzés. Vannak azonban olyanok, akik mindezt nem mondhatják el magukról. Több okból. Nem dolgoznak, mert a végzettségüknek megfelelőén nincs lehetőségük elhelyezkedni. Elhelyezkedhetnének, de nem teszik, mert egy másik cél fontosabb a számukra, és nem dolgoznak, mert nem akarnak. Ki miért nem teszi. Aki viszont teszi, ő egy nagyon szerencsés ember, mert általa gyarapodik a világ.